Ahhoz, hogy testünket olyanná formáljuk, ahogy azt elképzeltük a fejünkben, rengeteg elszántságra és kitartásra lesz szükség. Ha valamit az ember meg akar csinálni, akkor nincs olyan, amit ne tenne meg érte. Ha meg nem akarunk valamit megcsinálni, akkor mindent elkövetünk annak érdekébe, hogy ne kelljen.
Gyakran mondják, hogy az első lépést a lenehezebb megtenni, de szerintem ez nem igaz. Mindig a következő lépés megtétele az, ami új kihívást jelent, és kell hozzá az akaraterő, hogy meg tudjuk tenni. Amíg az ember fejlődni akar, addig egyre nagyobb terhelést kell adni a szervezetnek, hogy kikerüljön a homeosztázisból. Előbb utóbb minden lelkesedés alábbhagy. Belefásulsz a rutinba, az állandó végeláthatatlan diétába, nem úgy jön az eredmény, ahogy kéne, nyár van, stb.
Ha sikerül motivációnkat fenntartani, úgy mindezen felülkerekedve tudjuk sikerrel venni a célunkig elénk gördülő akadályok sokaságát. Mit tehetünk annak érdekébe, hogy ne feledjük hova tartunk?
1. Dokumentáljuk a fejlődésünket.
Többször fordul elő egy tömegnövelés, vagy egy diéta során, hogy az ember okafogyottnak érzi az egész folyamatot, és egyre értelmetlenebbnek tűnik a mindennapos rutin betartása. Ilyen esetekben jó szolgálatot tud tenni a motivációnak néhány hónapokkal ezelőtti fénykép magunkról, vagy visszanézni a testsúly változását. Mivel az ember nap mint nap látja magát, ezért nem érzékeli úgy a változást, ahogy az valójában van. A nagy képet kell nézni, és nem azt, hogy az elmúlt héten alig történt változás. Ez a sport maraton, nem pedig sprint.
2. Edzőpartner
A legnagyobb áldozat, amivel a testépítés jár, az a társas élet hiánya. Állandóan enni kell, nem lehet inni, mert holnap edzés, így az ember élettere elég erősen beszűkül. Ráadásul a kaja borzalmas, az edzés gyilkos, nem csoda, hogy az ember kedve elmegy az egésztől. Ezen a problémán nagyon sokat tud segíteni egy olyan edzőpartner, akivel hasonlóak a céljaink, és lehet vállvetve küzdeni a nehézségek ellen. Ennek megvan az a hátulütője, hogy ha edzőpartnerünk valamilyen okból fakadóan elesik a harcban, hajlamosak vagyunk mi is feladni. Persze ezt semmilyen körülmények között ne tegyük. Gyengébb vagy erősebb edzőpartnerrel is jó lehet edzeni. A gyengébbnél motiváló, hogy mindig erősebb vagyunk, az erősnél meg az, hogy gyengébbek.
3. Reális célok
Ahhoz, hogy az ember tisztába legyen a folyamatokkal, meg hogy mit is jelent pontosan a testépítés, milyen lehetőségeket nyújt adott embernek, ahhoz legalább 1-2 év edzés szükséges. Minél nagyobb edzésmúlt van valaki mögött, annál pontosabb lesz a célmeghatározása is. Tisztába kell lennünk a testünkkel, hogy tudjuk mennyi idő alatt mire képes. Ha például valaki 65 kiló, és 100 kiló akar lenni, és az első évben 8 kiló jött rá föl, másodikba 5, akkor lehet tudni, hogy jó az irány, de bizony 4-5 évbe is beletelhet elérni a 100 kilót.
4. Következő lépés
Sokkal jobb úgy célt meghatározni, hogy nem a végső súlyt határozzuk meg, hanem azt mondjuk: Hízni akarok plusz 5 kilót. Amint elértük, jöhet a következő 5-ös és így tovább. Mivel a nagy változások hosszabb időt vesznek igénybe, könnyeben el tudunk veszni a folyamatban, és amit sikerült elérni, azt az eredményt is gyakran a kukába dobjuk. Minicélokat meg lehet határozni akár havonta is. Egy cél elérése nagyon motiváló tud lenni. Új erőt ad, és a sikertől felbuzdulva sokkal lelkesebben fogunk neki a következő lépcsőfoknak.
5. Csalónap
Heti egy csalónapot egészen nyugodtan tarthat mindenki. Ha a többi 6 napban tisztességesen be van tartva minden, ahogy kell, nem lesz belőle probléma. Persze most nem a versenyfelkészülésről beszélek, hanem a mindennapokra gondolok. Egy csalónap alkalmával az emberbe lesz egy kis egészséges bűntudat, és felfrissült szorgalommal vághat neki újra a monoton étrendnek. Ez azért jó, mert fenntartható. Ha sosincs csalónap az ember életében, úgy előbb utóbb annyira meggyűlöli az egészet, hogy soha többet nem fog tisztán enni. Hatásosabb egy fenntartható menetrendet követni.
